Bevallom, hogy nagypénteken kicsit rossz szájízzel nézem a passió előadást. Alapvetően semmi bajom azzal, hogy felelevenítjük Jézus szenvedéstörténetét, hiszen az emlékezés, emlékeztetés a kereszténység egyik fontos alapja. A bajom az a passiójátékokkal, hogy Jézus passiójának legmélyebb tragédiáját nem tudják bemutatni. És talán éppen a játékkal el is vonják arról a figyelmet. Mi általában a szenvedésre figyelünk, a testi szenvedést igyekszünk megjeleníteni, de van egy ennél sokkal mélyebb tragédia, amit még Mel Gibson sem tudott volna megmutatni. A passió "látványos" része a testi szenvedés, de a legkeményebb üzenete mégsem ez, hanem az a sötét abszurdum, hogy az ember megöli az Istent. Az emberiség erkölcsi és spirituális mélypontja ez. A bűn és a romlottság felülmúlhatatlan mértéke. Ha valaki ezen komolyan elgondolkodik, elmélkedik, akkor átérzi a nagypéntek sötétségét és kimondhatatlan szörnyűségét. Az Isten pedig mindezt a megaláztatást tűri, mert ha nem tűrné, akkor az az emberiség halálát jelentené. Ezt viszont nem akarja, és inkább Ő hal meg... "Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól." (Jn 10,17-18)