Él bennünk egy torz istenkép, ami az Istent egy elégedetlen és mindig
maximális teljesítményt váró főnökként állítja a szemünk elé. Elég
csúnya közhely, hogy az Úr a gyermekeitől folyamatosan elvárja a
csúcsteljesítményt. Ez két szempontból sem igaz:

Az egyik az, hogy Isten tudja, hogy aki dolgozik az elfárad (1Móz 3,
17). Azt is tudja, hogy a fáradt embernek vissza kell nyernie az erejét,
mert addig nem lehet vele mit kezdeni (1Kir 19, 3-8). Azt is tudja, hogy
a fáradtságra csak a pihenés a megoldás (Jn 4, 5-7).

A másik ok, amiért nem várja el tőled Isten a folyamatos teljesítményt
az az, hogy kifejezetten TILTJA az állandó hajtást (2Móz 23, 12)! Tudja,
hogy ha nem pihensz, akkor egy idő után a fáradtságtól mindenre
alkalmatlanná válsz.
Mint az a világbajnok futó, aki egy nagy hajtás után már csak
vánszorogni tud a pályán. Nem látszik világbajnoknak, mert mindenki
leelőzi, de nem azért mert nem ő a világbajnok, hanem csak azért mert
fáradt. Ha szán rá időt és kipiheni magát, újra csúcsokat fog döntögetni!

„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit
tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: 'Jöjjetek velem csak
ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.'”
(Mk 6, 31)