Egyszer azt olvastam, hogy a legkeményebb ateista is imádkozik, 
ha életveszélybe kerül. Azonban hiba lenne ezt a szabályt csak 
az életveszélyre korlátozni, amikor szigorlatok is vannak a 
világon. Az ugyanis biztos, hogy ifjúságunk legmélyebb és 
legaktívabb vallási időszakai között előkelő szerepet töltenek 
be a vizsgaidőszakok. Ez így is van rendjén. 
Időnként ugyanis át kell élnie mindenkinek, hogy szükségünk 
van Valakire, aki több és nagyobb mint bármelyikünk.
A probléma ebben a kapcsolatban akkor szokott kezdődni, amikor 
az Isten feladatának tartjuk a segítést és a kívánságteljesítést. 
Ha segít, akkor jó, ha nem akkor rossz. Az ilyen kávéautomata 
ihlette istenkép azonban helytelen, mert a mindenség Urát egy 
pipogya szolgává akarja alacsonyítani.
Mert az igaz, hogy az Isten segíteni akar rajtad, de ezt nem 
automatikusan, szolga módjára, hanem veled szoros kapcsolatban 
Atyádként akarja megtenni.

„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.”
(Jak 4, 8)