"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit."
Zsoltárok37, 4.


 Általában először a mondat második tagjára rezonálunk. Kielégítetlen, hiányokkal teli
 szívünk Istentől is ezt kívánja: Adjon! Mint ahogy a népdal is őszintén ezt mondja:
 "Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat, ne csak mindig a rosszat... mitől félek mentsen
 meg, amit várok legyen meg." Most is van, lenne mit Istentől kérni.Csak Isten több
 annál, mint amit kérünk Tőle, és amit tudunk kérni Tőle. Tudjátok milyen korlátoltak 
tudnak lenni sokszor a mi kéréseink? Azt se tudjuk, mi hiányzik pontosan. Éppen 
megadhatja a kéréseinket úgy is, ha nem gyönyörködünk egyébként benne, hisz a 
zsoltárvers sem így hangzik: Ha gyönyörködsz az Úrban, megadja szíved kéréseit.


Viszont lényegében különbözik az a kérés és az a meghallgatás, amely egy kapcsolatból 
indul ki. Gyönyörködni azt jelenti: szemlélem az Isten munkáját magamban, másokban, 
ebben a világban. Meglátom Őt az események mögött, érzem, hogy a számomra érthetetlen és
 szomorú eseményekben is Ő az Úr, aki hordoz. Nemcsak szemlélem, hanem a legbizalmasabb 
lehetek Vele Jézusnak köszönhetően.A Vele való kapcsolat motivál arra, hogy nap mint nap
 felkeljek és legyen értelme örülni, dolgozni. Az ilyen embernek- ahogy egy szerzetes 
mondta- cukor az élet!:) Szerintem igaza van!:)


Szóval fedezzük fel a mondat első tagját is, és talán a kéréseink is másabbak lesznek, 
mint egyébként, és a meghallgatást is másképp fogjuk megélni.


Szép hetet!
N. Adri